“…tesszük a dolgunk vigyázunk magunkra, egymásra, a gyermekeinkre…”

A picture taken from the southern Israeli city of Sderot shows rockets being fired from the Gaza strip into Israel, on July 13, 2014. A rocket fired from Syria hit the Israeli-occupied sector of the Golan Heights on July 13, 2014, falling on open ground and causing no casualties, an army spokeswoman told AFP. AFP PHOTO / JACK GUEZ

Gondolkodom napok óta megírjam-e a személyes élményeim…ma úgy döntöttem írok róla egy kicsit… sokan ismertek régóta még Magyarországról és sokan innen Izraelből…tudjátok, hogy Ashdodban éltem a múlt hétig, a hétvégén átköltöztem Askelonba…
Ez a negyedik rakétaeső amit átélek Izraelben, 2005 júliusa óta élek itt!
Megírnám a személyes élményeim…
A légiriadó mindennapos, szól a sziréna,ha otthon vagyok a védett szobába megyek, ha a patikában az óvóhelyre, az ember alkalmazkodik megtanul együtt élni és együtt dolgozni ezzel. Hozzászokni nem akarok, senki sem akar…de már nem félünk fegyelmezetten tesszük a dolgunk vigyázunk magunkra, egymásra, a gyermekeinkre…
Sokszor 20-30 várakozó a patikában… tegnapelőtt a légiriadó után este fél 10kor elment az áram, még 10 percig bírta a generátor, majd sötétségbe borult a teljes patika…az emberek fegyelmezettek maradtak, mindenkiben volt félsz a gyomrunk egybeugrott, de dolgoztunk tovább a betegek megértették, hogy nem tudják megkapni a gyógyszerüket ( a számítógépek sem dolgoztak) és haza mentek, senki sem reklamált, senki sem kiabált…tudomásul vették.
Tegnap mikor visszamentem a munkába gépek egy része még mindig nem működött nem voltak sorszámok… ez nem egyszerű ha sokan várakoznak…de valahol olyan volt, mint egy nagy családban a gyerekeseket előre engedték, az időseknek segítettek…aztán megszólalt a sziréna egy hölgy rosszul lett kijött rajta feszültség…segítettünk neki (mindnyájan együtt, nem volt kérdés) egy vadidegen felajánlotta és hazavitte.
A későesti órákban nálunk nem volt sziréna ellenben folyamatosan hallottuk a rakéták robbanásait…bumm…bumm…az egyik a szomszéd falu mellett esett le, nagyon nagyot szólt…mindenki megdermedt…furcsa csend volt…de ott volt az összetartás érzése kiszolgáltuk a maradék betegeket, majd elindultunk haza.
Talán az egyetlen félelmem ezekben a napokban az odautak és a hazautak…20 perc az autópályán lefele Gáza felé…a rádiót folyamatosan hallgatom ott bemondják mikor hol van riadó így a kocsiban is tudhatom ha esetleg a közelben van légiriadó…Javne és Ashod között autóztam mikor bemondták, légiriadó Ashdodon, egyidőben láttam hogy szemben velem felszáll a rakéta majd hatalmas tűzgolyóban felrobban, mentem tovább Ashodod után Askelonban volt riasztás akkor 4 rakétát láttam felém szállni, egy pontról jöttek majd szétnyíltak 4 irányba…őket is kilőtte a vaskupola….
Hazaértem és ma újra elmegyek dolgozni, mert ez a kötelességem, az életem…Izrael a hazám.

jegyezte: Hausz Fischer Panni ( https://www.facebook.com/hausz.panni/posts/10152164216082352?fref=nf )