Noah Klieger Élet Menete elismerésben részesült

Meir Lau Izrael főrabbija, Klieger társaságában

Az Auschwitz-i boksz-csapat túlélője, az Eichman-per tudósítója, a világ legöregebb aktív újságírója, Noah Klieger Élet Menete elismerésben részesült

Kedden este a tekintélyes Tel Aviv-i Cinemateque mozi adott helyt a 90 éves Noah Klieger kitüntetésének és egyben a róla készült „Boksz az életért” c. dokumentumfilm bemutatójának.

Noah Klieger hosszú élete és Izrael állam rövid történelme párhuzamos. Történetük a túlélés, az embert próbáló bátorság, az inspiráció és mindenekelőtt a szívós harci szellem története. Klieger 1926-ban a franciaországi Strasbourgban született. Miután a zsidó földalatti mozgalommal és a francia ellenállással harcolt, zsidó gyerekeket csempészett át a svájci határon, túlélte Auschwitz-ot. 1947-ben az Exodus hajón érkezett Izraelbe és 1948-ban csatlakozott a hadsereghez, a függetlenségi háborúban harcolni. A háború után újságíró lett egy olyan területen, amelyben ma ő tekinthető az alapító atyák egyikének Izraelben. A sporttudósítás a szakterülete, de az idők során Izrael egyik legjelentősebb publicistájává is vált a Jediot Ahronot nevű újságnál, Izrael legolvasottabb lapjánál, melyben immár 30 éve közöl a sport mellett tárcákat is a holokauszt-emlékezet megtartásáért. Személyes küldetése, hogy a világ ne felejtse el a hatmillió zsidót, akik elpusztultak a holokausztban. Noah Klieger az antiszemitizmus veszélyeire figyelmeztető hangok egyik legerősebbike, több mint 150 csoportot kísért önkéntes túlélőként Auschwitzba.

Letisztult fogadás előzi meg az eseményt, ennyi nyakkendőt egy helyen nem sokszor látni Izraelben. Ennyi híres embert sem. A lazac és a francia királyi cukrász-remekművek után a nézőtér annyira megtelik, hogy a sorok melletti lépcsőkön végig ülnek. Főleg katonák, akiknek többen át akarják adni a helyüket tiszteletből, de ők visszautasítják, mondván ugyan, attól még hogy rangjuk van, ők katonák. Szeretetteljes a légkör és nagyon elegáns.

Dan Kaner konferál, aki az a rádió-, és tévébemondó, aki még nem garathangon ejti a rést. Ő Izrael hangja, amit ő mond, az úgy van helyesen héberül és kész. Köszönti Kliegert a sportembert, az újságírót, a sporttudósítót, az oktatót, a közéleti személyiséget, a túlélőt, és egyúttal a megjelent minisztereket és egyéb méltóságokat, az Élet Menete önkénteseit — én erre fel fülig érőn s egyben szendén mosolygok, mert a nagy Dan Kaner hozzám beszélt a színpadról és én meg sem köszönhetem neki innen lentről.

Baráti videó üzenet következik Ruby Rivlintől, Izrael állam elnökétől. Ez az üzenet nem egyszerű méltatás, csordultig tele van szeretettel és tisztelettel. „A nevedet számmá akarták változtatni a nácik, de te, az 172345-ös számú fogoly, megharcoltad a holokausztot és neves sportriporter lettél, mára sokak oktatója. Noah, a te neved, a te életed, a nemzetünk része!”

Aharon Tamir az Elet Menete europai elnoke

Miniszterek és szponzorok beszélnek utána, mindenki igen bensőségesen, mélyről fakadó tisztelettel. Utánuk Aharon Tamir, a

nemzetközi Élet Menete európai elnöke, a magyar Élet Menete jó barátja kíván bis 120-ot Kliegernek, aki felkiált a nézőtérről „Aharele, te csak 120-at adsz nekem?” Nevetés, tapsvihar és azzal megtörik a jég, nem kell egyenes háttal ülni ezután. Aharon hangsúlyozza, hogy Klieger egy menetet sem hagyott még ki és ez csak azért van, mert nem tud nemet mondani. Túlélőként felbecsülhetetlenül fontos a szerepe minden egyes Auschwitz-i látogatáson, egyébként az izraeliek közül mindenki az ő általa kísért csoportba akar kerülni.

 

Dan Kaner megköszöni Aharon szavait a gyönyörű hangján, majd az Élet Menete nemzetköziségét hangsúlyozva Izrael után Magyarországot említi, amit már csak szemlesütve veszek tudomásul, jelenlétemnek ehhez biztosan nincsen köze.

28 éve menetelünk együtt — kezdi beszédét a túlélő kollega Meir Lau, Izrael méltán tisztelt főrabbija, akit Klieger gyufáért szalajthatna a 11 év korkülönbséggel a javára. Lau arra utal, hogy mindketten részt vettek az összes Élet Menetén Auschwitz és Birkenau között a holokauszt emléknapján, annak 28 éves fennállása során. Egy 50 éves sztorival nyit Lau, amikor is a Tel Aviv-i Rotschild és Allenby utcák kereszteződésénél egy taxiba ült. Miután megmondta a sofőrnek, hogy hova akar menni, az felismerte a hangját. A rádióban akkor már volt műsora a mai főrabbinak, így arc híján hangjáról ismerték fel akkoriban. Tehát a taxis felismerte őt és a tanácsát kérte. Történt ugyanis, hogy a három gyereke közül az egyik ártatlanul megkérdezte tőle az ebédlő asztalnál, hogy „Papa, te mamzer (fattyú) vagy?” A taxis papa pedig ott menten majdnem összeesett. A gyerek úgy megijedt, hogy szégyenében nyomban magyarázatba kezdett arról, hogy a tanító azt mondta az iskolában, hogy ha valakinek nincsenek szülei, azt úgy hívjuk mamzer. A taxis papának pedig nem voltak szülei, a gyereknek nagyszülei. Mind odavesztek a holokausztban. Így a papának mamzernek kell lennie, ez logikus. A taxis nem bírta kezelni a helyzetet, a fürdőbe ment sírni. Mit tehettem volna rabbi? — kérdezte a taxis és Lau megkérdezte tőle „Van fényképe a szüleiről?” „Igen.” hangzott a válasz, „Akkor rakja ki azt a nappali szobába!” És ezen a ponton felemeli a mutatóujját Lau, mondván, hogy ebben segít Noah Klieger. Hogy senkinek ne legyen ilyen története Izraelben! Mindennap mindenki olvashat egy Klieger tanítást a Jediot-ban és általa emlékezhet azokra, akik nem élték túl. Ő emlékeztet, hogy mi ne felejtsünk. Az Auschwitz-i boksz csapatba véletlenül került, de így jutott egy plusz tál leveshez mindennap. Bokszolt az életéért. Az Exodus hajón a legénység tagjaként mások életéért harcolt. Izrael felépítéséért és megmaradásáért a mai napig ugyanezt teszi. Itt köti össze Noah-t Jákobbal a Tórából, és azzal az éjszakával, mely során Jákob az angyallal harcolt és az angyal már menni akart reggel és Jákob nem engedte, hanem kért tőle egy áldást és ebből az áldásból lett Jákob neve Izrael. Itt a híres Noah Klieger — Izrael állama párhuzamra utal Lau, és arra, hogy Noah is és Izrael is harcol, mert az élet harc. Azzal lemegy a színpadról, homlokon csókolja barátját és leül mellé. Nagy emberek ők, ha nem a legnagyobbak.

Mirel Reznik

Dan Kaner bekonferálja Mirel Reznik hegedű művészt, az izraeli hegedűsök nagyágyúját, aki egy El Kayam nevű zongoristával együtt mindenki hátán borsózó feszültséggel játssza el a Schindler listájának betétdalát.

Maga Noah Klieger megy fel a színpadra végül. Mosolyogva mondja el, hogy meglepetés neki az este, mert csak a film bemutatójára hívták el, sejtelme sem volt arról, hogy nagy plakáton kerül maga elé bársonyszékbe és emberek mint Hollywoodban, mellé ülnek egy-egy fénykép erejéig. Megköszöni az Élet Menetének, a film készítőinek és a Jediot Ahronotnak az elismerést, ahol, mint reméli, ha megéli a jövő évet, 60 éve dolgozik és ezért igen hálás nekik. Elmondja, hogy a film, amit nemsokára látni fogunk, a „Boksz az életért”, nem róla szól, hanem arról a hatmillió emberről, akiket a náci gépezet legyilkolt. Ő csak egy példa a megfejthetetlen szörnyűségre. Így mondja el a csoportoknak is. Ő nem tudja mi volt az oka a holokausztnak, de szerinte senki nem tudja. 62 perc lesz, mint mondja és nem jó vagy rossz a film. Nem pénz lesz belőle, hanem levéltárakba megy. Egy-két művész mozi levetíti majd és az a néhány ember, aki megnézi, talán valamit majd megért belőle. „Egyébként optimista ember vagyok, különben nem lennék itt.” — mondja, majd azzal a lendülettel lemegy a színpadról, álló tapsvihar követi szerény útját, ahogyan a film után is, amit a legnagyobb jóindulattal ajánlok megnézésre mindenkinek, aki inspirációt akar meríteni egy nagyon francia, nagyon jó humorú ember történetéből. „Box for Life” az angol címe és Uri Borreda a rendezője.

Vadász Éva /foto: Moshe Milner